82

Ám idővel Claudia kezdett egyre szívesebben ellátogatni a Firenze feletti dombon húzódó birtokra, amelyet Ezio és Sofia talált maguknak. Nem volt valami jó állapotban, de megvásárolták, s a konstantinápolyi könyvesbolt eladásáért az orgyilkosoktól kapott pénzből, valamint Ezio saját tőkéjéből helyrehozták, és két éven belül szerény, de szépen jövedelmező szőlőskertté alakították.

Ezio szikár lett, a bőre lebarnult, napközben munkásruhába öltözött, és Sofia megfeddte, mondván, hogy a sok kétkezi munkától túl érdes a tenyere a szerelmeskedéshez. De ez nem akadályozta meg őket abban, hogy Flavia megszülessen 1513 májusában, Marcello pedig egy évvel később, októberben követte.

Claudia jobban szerette új unokahúgát és unokaöccsét, mint azt valaha is el tudta volna képzelni, bár arra nagyon vigyázott, hogy a húsz év korkülönbség ellenére sose legyen Sofia számára amolyan anyóspótlék. Sosem szólt bele a dolgaikba, és fegyelmezetten ügyelt arra, hogy csak feleannyiszor keresse fel az Auditore-birtokot Fiesole mellett, mint szerette volna. Amúgy meg gondolnia kellett az új férjére is Rómában.

De még Claudia sem szerethette annyira a gyerekeket, mint maga Ezio. Bennük és Sofiában végre megtalálta az értelmet, amelyet egész életében keresett.